Lapszámok
2010 6. szám
- Dr. Csoknyai István:
Fűtőtestek méretezési és alkalmazási kérdései - Dr. Barna Lajos PhD:
CLIMA 2010 – Sikeres konferenciát rendezett a REHVA - Tirpák Tamás:
Napelemmel működtetett padlástérszellőzés – a padlástér hőegyensúlyának numerikus szimulációja - Dr. Zsebik Albin - Csata Zsolt:
Fűtés és hűtés napenergiával - Sánta Róbert - Prof. Nyers József Dr. Sci:
Csőköteges elpárologtató hőátadási tényezőjének matematikai modelljei kétfázisú hűtőközegre - Csengeri László:
TROX passzív levegő-víz rendszerek - Varga Csaba:
Új idők: AERMEC VXT fűtő, hűtő, HMV termelő hőszivattyú - ECONICtherm Kft.:
Monolitbetonba épített fűtés és hűtés – Termikus kényelem - Dr. Barna Lajos PhD:
REHAU Szakmai Nap 2010
Hozzászólások
Fűtőtestek méretezési és alkalmazási kérdései
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Csoknyai István
Fűtőtestek méretezési és alkalmazási kérdései
Dr. Csoknyai István
ny. egyetemi docensBME, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrásokhoz és a kondenzációs kazánokhoz jól illeszthető alacsony hőmérsékletű fűtőtestek és a sugárzó hőleadók.
A szerző a cikkben megvizsgálja a hőleadás mechanizmusát, a hőleadást leíró összefüggéseket, és bizonyítja, hogy ezeknél a sugárzási hányad nagyobb és a hőérzeti körülmények is jobbak.
Radiátorokat már több mint száz éve is alkalmaztak, tehát méreteztek is. A méretezést a hőcserélők alapösszefüggése szerint végezték:
Q = A⋅k⋅Δtk,
ahol
Q – hőteljesítmény,
A – fűtőfelület,
k – hőátbocsátási tényező,
Δtk – közepes hőmérsékletkülönbség.
A katalógusok [1] a fűtőfelületet adták meg, és a tervezők a szakirodalomból vett k0 hőátbocsátási tényezővel számoltak. Tekintettel arra, hogy a hőátbocsátási tényező függ a közepes hőmérsékletkülönbségtől, korrekciót kellett alkalmazni. Az átszámítás a következő volt:
A „0” index a méretezési, vagy névleges állapotra vonatkozott. Korábban ez 60 K, újabban 50 K hőmérsékletkülönbséget jelentett.
A „Δtk” számítása kétféle módon történhetett. A modern méréses vizsgálatok bizonyították, hogy a teljesítményváltozást legpontosabban a jól ismert logaritmikus hőmérsékletkülönbség írja le [2]. A korábbi gyakorlatban egyszerűbb volt a számtani átlag-különbséggel számolni.