Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2016

Dr. Garbai László - Dr. Kontra Jenő Prof. emeritus - Dr. Jasper Andor PhD

Egy tervezett geotermális hőellátás Zalaegerszegen

Dr. Garbai László

Prof. emeritus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék, a Magyar Energetikai Társaság elnöke

Dr. Kontra Jenő Prof. emeritus

okl. gépészmérnök, egyetemi tanár
BME Építészmérnöki Kar, Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék

Dr. Jasper Andor PhD

egyetemi adjunktus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

1. Bevezetés

Áttekintve a települési geotermikus rendszerek létrejöttének magyarországi jellemzőit, azt tapasztalhatjuk, hogy azok az esetek elsöprő többségében, szinte 100%-ban meglévő épületek hőellátását célozták meg, azaz olyan helyeket, ahol valamilyen hőtermelés korábban is folyt. Nagyon gyakran egy-egy település közintézményeiben (iskolák, óvodák, hivatalok, művelődési házak stb.) a gáztüzelés kiváltása volt a cél, ami mellett időnként központi fűtéssel rendelkező lakóépületek, leginkább társasházak geotermikus fűtése is szóba került. A lényeg egyértelműen az, hogy valamennyi épület rendelkezett a saját, fűtéséhez és a meleg víz készítéséhez szükséges berendezésekkel, valamint energiahordozó-vételezési lehetőséggel, ami majdnem mindig a vezetékes földgázhálózati csatlakozást jelentette.

A geotermikus energia szolgáltatásának lehetősége ezekben az esetekben a földgázellátással párhuzamos szolgáltatásként jelent meg. Ennek megfelelően a meglévő hőtermelő eszközök mellé telepítették a geotermikus rendszer berendezéseit olyan technológiai kapcsolással, hogy szükség esetén a meglévő hőtermelés kiegészíthesse a geotermikus fűtést. Az ilyen módon megkettőződött hőellátási mód pedig gazdasági versenyhelyzetet teremtett, ami általában abban nyilvánult meg, hogy a geotermikus energia díját a mindenkori földgázárhoz kötötték úgy, hogy ahhoz képest a geotermikus energia mindig csak olcsóbb legyen. Ezzel a geotermikus energia saját javára fordíthatja azt a hátrányt, ami a helyi jellegéből, korlátozott szállíthatóságából ered. A földgáz ugyanis az ország szinte bármely pontján elérhető energiahordozó, az országos primer energiamérlegben igen jelentős súllyal bír, így a hő árát a helyi viszonyok és hatások nem, vagy csak nagyon korlátozottan befolyásolhatják.

 

2. A geotermális energia

A hő felszínre hozatala, kitermelésének tervezése és a hőgazdálkodás szempontjából fontos ismerni a geotermális energia mennyiségét. Eltérő becslések léteznek e tárgyban, de az alapfogalmakban a pontos leírás egyértelmű:

A geotermális energia földtani készletének egy meghatározott térfogatba zárt kőzet szilárd és cseppfolyós alkotóinak kezdeti, zavartalan felső és választott alsó hőmérséklethatárok közötti hőtartalmát (pontosabban energiáját) nevezzük (Szilas A. Pál definíciója).

A választott alsó hőmérséklethatár általában a felszíni éves középhőmérséklet. A meghatározott térfogatba zárt kőzet jó áteresztőképességű és hézagai vizet tartalmaznak, vagy a felszínről vízutánpótlást kapnak.

Geotermális telep az az összefüggő kőzettest, amelyből vízzel hőenergiát szállítunk a felszínre. A mélységi eredetű víz tehát hőhordozó.

A geotermális fluidummal telített kőzettest, amely porózus, áteresztőképes, egységnyi térfogatú részének fajlagos belsőenergia tartalma a következő:

E = Φ · ρF · cF · TF + (1 – Φ) ρK · cK · TK ,

ahol

Φ        – porozitás, 

ρ         – sűrűség,

c         – fajhő,

T         – abszolút hőmérséklet,

az F index a fluidumra, a K index a kőzetre vonatkozik.

 

További részletek lapunk 2016/6-os számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!