Lapszámok

1. Bevezetés

Áttekintve a települési geotermikus rendszerek létrejöttének magyarországi jellemzőit, azt tapasztalhatjuk, hogy azok az esetek elsöprő többségében, szinte 100%-ban meglévő épületek hőellátását célozták meg, azaz olyan helyeket, ahol valamilyen hőtermelés korábban is folyt. Nagyon gyakran egy-egy település közintézményeiben (iskolák, óvodák, hivatalok, művelődési házak stb.) a gáztüzelés kiváltása volt a cél, ami mellett időnként központi fűtéssel rendelkező lakóépületek, leginkább társasházak geotermikus fűtése is szóba került. A lényeg egyértelműen az, hogy valamennyi épület rendelkezett a saját, fűtéséhez és a meleg víz készítéséhez szükséges berendezésekkel, valamint energiahordozó-vételezési lehetőséggel, ami majdnem mindig a vezetékes földgázhálózati csatlakozást jelentette.

A geotermikus energia szolgáltatásának lehetősége ezekben az esetekben a földgázellátással párhuzamos szolgáltatásként jelent meg. Ennek megfelelően a meglévő hőtermelő eszközök mellé telepítették a geotermikus rendszer berendezéseit olyan technológiai kapcsolással, hogy szükség esetén a meglévő hőtermelés kiegészíthesse a geotermikus fűtést. Az ilyen módon megkettőződött hőellátási mód pedig gazdasági versenyhelyzetet teremtett, ami általában abban nyilvánult meg, hogy a geotermikus energia díját a mindenkori földgázárhoz kötötték úgy, hogy ahhoz képest a geotermikus energia mindig csak olcsóbb legyen. Ezzel a geotermikus energia saját javára fordíthatja azt a hátrányt, ami a helyi jellegéből, korlátozott szállíthatóságából ered. A földgáz ugyanis az ország szinte bármely pontján elérhető energiahordozó, az országos primer energiamérlegben igen jelentős súllyal bír, így a hő árát a helyi viszonyok és hatások nem, vagy csak nagyon korlátozottan befolyásolhatják.

2. A geotermális energia

A hő felszínre hozatala, kitermelésének tervezése és a hőgazdálkodás szempontjából fontos ismerni a geotermális energia mennyiségét. Eltérő becslések léteznek e tárgyban, de az alapfogalmakban a pontos leírás egyértelmű:

A geotermális energia földtani készletének egy meghatározott térfogatba zárt kőzet szilárd és cseppfolyós alkotóinak kezdeti, zavartalan felső és választott alsó hőmérséklethatárok közötti hőtartalmát (pontosabban energiáját) nevezzük (Szilas A. Pál definíciója).

A választott alsó hőmérséklethatár általában a felszíni éves középhőmérséklet. A meghatározott térfogatba zárt kőzet jó áteresztőképességű és hézagai vizet tartalmaznak, vagy a felszínről vízutánpótlást kapnak.

Geotermális telep az az összefüggő kőzettest, amelyből vízzel hőenergiát szállítunk a felszínre. A mélységi eredetű víz tehát hőhordozó.

A geotermális fluidummal telített kőzettest, amely porózus, áteresztőképes, egységnyi térfogatú részének fajlagos belsőenergia tartalma a következő:

E = Φ · ρ_F · c_F · T_F + (1 – Φ) ρ_K · c_K · T_K ,

ahol

Φ        – porozitás, 

ρ         – sűrűség,

c         – fajhő,

T         – abszolút hőmérséklet,

az F index a fluidumra, a K index a kőzetre vonatkozik.

További részletek lapunk 2016/6-os számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).