Napelemes rendszerek termográfiás vizsgálata
Még nem érkezett hozzászólás!
Koczka Péter
Napelemes rendszerek termográfiás vizsgálata
Napjainkban egyre többet hallani a hőkamerás vizsgálatok egyszerűségéről és hatékonyságáról. Az épületek burkolatának, szigetelésének és szerkezeti hibáinak feltárása mellett a gépészeti rendszerek felülvizsgálata során is hasznos eszköz lehet a termográfia. Jelen cikkben a megújuló energiaforrások közül az egyre inkább teret nyerő napelemes rendszerek hőkamerás diagnosztikájára térek ki.
A napelemes rendszer lelke maga a napelem cella, ami a nap energiáját elektromos árammá alakítja át. Általában a cellák sorokba rendezve egy modulon helyezkednek el. Ezek amodulok pedig soros vagy párhuzamos módon össze vannak kötve, és a megtermelt egyenáram akkumulátorba, egy inverteren keresztül váltakozó árammá alakítva a fogyasztókhoz vagy a hálózatba jut. Tehát a maximális hatásfok elérése szempontjából a legfontosabb, hogy egy modul a maximális áramerősséget tudjon előállítani, vagyis minden cella megfelelően üzemeljen.
Egy modul a napenergia kb. 17%-át alakítja át egyenárammá, a többi 83% hőenergia formájában jelenik meg. A meghibásodások általában a cellák túlmelegedésével és ezzel hatásfokcsökkenéssel járnak. A túlmelegedések hatása az élettartam csökkenését vonja maga után – hosszú távon az üzemi hőmérséklettől 10 °C-nál nagyobb hőmérséklet- túllépés 50%-kal csökkenti a cellák élettartamát –, valamint a tűzveszély lehetősége is fokozottan fennáll a túlhevülés hatására.