Lapszámok

A közel nulla energiafelhasználású épületekre vonatkozó tanulmány keretében nem csak az új épületek műszaki szempontból lehetséges követelményeinek meghatározására vállalkozott a Debreceni Egyetem (lásd Zöld András és Szalay Zsuzsa cikkét a Magyar Épületgépészet előző, júniusi számában), hanem azt is megvizsgáltuk, hogy az új épületekre előírt értékek vajon előírhatók-e felújításoknál is, hiszen a jelenlegi szabályozás lényeges felújításoknál ugyanazt követeli meg, mint új építés esetén.

A cikk a tanulmány felújítási fejezetének rövidített változata. A tanulmány [1] teljes változata megtalálható az e-epites.hu honlapon.

Felújítások esetén elvileg ugyanolyan követelmények írhatók elő a határolószerkezetekre, mint új építés esetén, de számolni kell azzal, hogy nem minden határolószerkezet felújítása lehetséges, vagy nem a követelményeknek megfelelő mértékben, illetve ha mégis, akkor irreális áron. Két tipikus esetet említünk példaként, az első a belvárosi történelmi épületek, ahol az utcai homlokzatok hőszigetelése a homlokzati díszítések miatt kizárt, vagy ha ilyen akadály nincs, akkor is problémát okozhat az, hogy a vastag szigetelés „kitolja” az utcafrontot, mely jelenleg engedélyezési problémákat jelenthet. A reprezentatív történelmi homlokzatú épületeknél a nyílászárók cseréje is kérdéses, hiszen a kapcsolt gerébtokos ablakok műanyag ablakra való cseréje városképi szempontból megkérdőjelezhető.
Itt lényegében az ablakfelújítás, illetve az egyedi gyártású fa ablakok jelentik amegoldást, amelyek költsége igen magas.

Másik példa a talajon fekvő padlók szigetelése, illetve általában a talaj felé menő hőáramok, hőhíd-veszteségek csökkentésének korlátozott volta. Ennek különösen földszintes vagy alacsony szintszámú épületek esetén van jelentősége. Szintén problémás lehet beépített tetőterek utólagos hőszigetelése bizonyos szigetelésvastagság felett, ami szerkezeti nehézségekbe ütközhet, illetve túlzott mértékű belmagasság-csökkenéshez vezethet.

Az új építésű épületekkel ellentétben meglévő épületek esetén gyakorlatilag nincs lehetőség a hűlő felület – fűtött térfogat arány javítására (csökkentésére) sem, hiszen ez adottság, mint ahogy az üvegezési arány lényeges változtatása sem reális.

Ami a gépészetet illeti, szintén szűkebb a mozgástér. Egy megfelelő méretű aknákkal rendelkező nagyobb épületben a hővisszanyerős szellőzőrendszer kiépítése gondot okozhat, de a nagy helyigényű hővisszanyerő készülékek és légcsatornák szűk terek, beépített bútorok és kis belmagasság esetén szintén problémás lehet. Belvárosi beépítettség esetén ráadásul a friss levegőt a tetőszintről kell beszívni, mert ott tisztább, ami biztosan nem oldható meg aknák nélkül (a közös terekben, udvarokban vezetett légcsatornákat esztétikai okokból kell kizárnunk, különösen, ami a tömeges alkalmazást illeti.

A hőtermelő-oldalon is korlátozottak a lehetőségek. Egy olyan társasházban, ahol parapetes gázkonvektorokkal fűtöttek eddig, lakásonkénti cirkós hőtermelés lehet, hogy nem oldható meg a kéménykürtők hiánya miatt.

Természetesen a felsorolt akadályok szinte egyik esetben sem megoldhatatlanok, csak sokszor a megoldás olyan költséges lenne, hogy a költségoptimum-elv biztosan kizárná azt.