Lapszámok

A budapestiek 80%-a él társasházban, és nekik legalább fele hagyományos építésű, többszintes bérházban. Az utóbbiak állapota energetikai szempontból általában meg sem közelíti a mai elvárásokat. A Panelprogram megoldást nyújtott a panelépületek tömeges rehabilitációjára, lehetővé tette azok közel egységes módon történő állagjavítását és gépészeti felújítását. A hagyományos építésű társasházakra azonban még nem született átfogó felújítási program, melyet többé-kevésbé minden épület esetén lehetne alkalmazni. Cikkünk előző részében a fő bérháztípusok jelenlegi állapotának energetikai értékelését végeztük el egy általánosított modell segítségével. A folytatásban a gépészeti rendszerek és a felújítási lehetőségek elemzésével foglalkozunk.

Az elvégzett számítások alapján a sorházak illetve a sarokházak is G kategóriába sorolhatók, a bérházak többsége tehát mai állapotában nem felel meg a jelenleg Magyarországon érvényben lévő követelményeknek. A falszerkezetek hőátbocsátási tényezője nagyobb a követelményértékeknél, emiatt a transzmissziós hőveszteség magas. A nyílászárók nem megfelelő légzárása miatt a filtrációs hőveszteség részaránya az összes hőveszteségben igen nagy. Ezek tehát azok az értékek, amelyeken a legfontosabb javítani.

Az energetikai besorolásban emellett fontos szerepet játszik a gépészet is. Mivel a II. világháború után a lakáshiány miatt sok nagypolgári többszobás lakást kisebbekre, illetve társbérletekre osztottak fel, a gépészeti rendszerek egy része szétszabdalt jelleget mutat. A bérházak többségében jelenleg üzemelő berendezések legtöbbször elavultak, üzemeltetésük ma már nem gazdaságos.Ama elvárt komfortszint eléréséhez sok lakásban volna szükség az építészeti renováció mellett gépészeti fejlesztésre is.

A háború utáni gyors átépítések következtében a legtöbb rendszerről nem állnak rendelkezésre tervek. Ez elsősorban a sokfelszállós fűtési és vízvezeték rendszereknél okoz problémát, mivel a vezetékek nagy részét befalazták. Felújításnál, a falak megbontásakor könnyen előfordulhat, hogy egy befalazott vezetéket megsértünk.

A lakások nagy részében parapetes konvektorokat építettek be, amelyekmamár – egyrészt alacsony hatásfokuk, másrészt a füstgáznak a felette lévő lakásokba való esetleges bejutása miatt – nem korszerűek. Egyéb esetekben kéménybe kötött konvektorokat alkalmaztak, amelyek emiatt nem az ablakok alatt, hanem a helyiségek belsejében, a kéménypillérek mentén helyezkednek el. A belső oldalon lévő hőleadó a rossz hőmérséklet- eloszlásmiattmagasabb költségeket és kisebb komfortot okoz a lakóknak: a konvektorok rossz hatásfoka mellett ugyanis a helyiségeken belül akár 10 fokot is meghaladó hőmérsékletkülönbség is kialakulhat. A nagy belmagasság miatt nehéz a lakásokat kifűteni, ugyanakkor a mennyezet alatt még a tartózkodási zóna alacsony hőmérséklete esetén is kialakulhat egy meleg légpárna, ami a helyiség hőveszteségét jelentősen megnöveli. Fontos jellemzője még a hagyományos építésű lakásoknak, hogy nagy a belmagasságuk (3,70 – 4,30 m). A nagy falvastagságok miatt a falak hőkapacitása jelentős, és ez a külső levegő hőmérsékletlengéseit nagymértékben csillapítja és késlelteti. Ezt érdemes a fűtési rendszer tervezésekor figyelembe venni.