Természetes szellőztetés – visszatérés a gyökerekhez
Még nem érkezett hozzászólás!
Meszléry Celesztin
Természetes szellőztetés – visszatérés a gyökerekhez
Az épületgépészeti rendszerek bemutatása gyakran kezdődik a „már az ókori rómaiak is…” felvezetéssel. A megfelelő belső légállapot előállítására, az elhasznált levegő cseréjére a ventilátor (légcsavar) „feltalálása” előtt nemis volt más lehetőség (a rabszolgák által mozgatott pálmaleveleket leszámítva)mint a természetes szellőzés. Az építés fejlődése során,más lehetőség hiányában, sikerült a természetes (szabadáramlású, gravitációs) szellőzést megfelelő elemek (kürtők, szellőztető csatornák) és a nyílászárók alkalmazásával viszonylag jól megoldani. Az épületgépészet fejlődésével a mesterséges (ventilátoros) szellőzés nagy előrelépést jelentett, különösen a szabályozástechnika területén történt fejlesztésekkel kiegészülve. Ma már a technikai lehetőségek szinte korlátlanok, csak pénz kérdése, hogy bármilyen belső térben a kívánt légállapototmegteremthessük. Az energetikai, üzemeltetési szempontok (nagyon helyes) előtérbe kerülése miatt azonban ismét kezdjük felfedezni a természetes szellőztetés lehetőségét és előnyeit.
Ahhoz, hogy a levegőt mozgásra késztessük és az elhasznált levegő helyét, azzal keveredve a kívánt állapotot biztosító friss levegő vegye át, valamilyen HAJTÓERŐ szükséges.Ahajtóerő leggyakrabban a belső hőfejlődés (hőforrás) vagy a szél. A belső hőfejlődés hatására felmelegedett levegő felszáll és megfelelő szerkezetekkel (pl. kürtők, felül elhelyezett nyílászárók, felülvilágítók) a komfort zónából elvezethető és a helyére a kívánt helyről (padlócsatorna, alsó nyílászárók, lamellás szellőzők) friss levegő áramlik. A szél hatása hasonló, itt viszont a nyomásviszonyokra kell tekintettel lenni és a nyílásokat ennek megfelelően nyitni és zárni.