Lapszámok

A harmadik évezred küszöbén az emberi civilizáció fejlődésének egy eléggé kritikus szakaszába lépett. A rohamosan növekvő számú emberiség az élet minőségével kapcsolatban támasztott egyre növekvő igényének kielégítése érdekében a természeti erőforrások kimerülésének folyamatát oly mértékben felgyorsította, hogy a fejlődés fenntarthatósága az emberiség legnagyobb globális problémái közé került. A fenntartható fejlődés fogalma a Brundtland-jelentésből vált világszerte ismertté. Eszerint ez a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.

A kimerülő természeti forrásokból származó anyagok nagy része (pl. fémek, építőanyagok) a felhasználás után viszszaforgatható. Ezzel szemben a fosszilis energiahordozók az energiatartalmuk kihasználása után legföljebb környezetszennyezést okoznak a Föld tartalékainak rohamos csökkenése mellett. Következésképpen a fosszilis energiaforrások észszerű kihasználása a fenntartható fejlődés egyik alapvető követelménye, de a rajtuk alapuló energiaellátás fenntarthatósága a legtakarékosabb felhasználás esetében is időben erősen korlátozott. A kőolaj és földgáz készletek a leggyakoribb becslések szerint már ebben az évszázadban kimerülnek. Ismerünk ugyan valamivel optimistább előrejelzéseket is, de ez semmit sem változtatat azon, hogy az emberiség történelmileg nagyon rövid időn belül szembesül a fosszilis energiahordozók készletei kimerülésének kellemetlen tényével.

A tartósan fenntartható energiaellátás csak a kimeríthetetlen energiaforrásokból lehetséges, ezért az energiahordozók ésszerű kihasználása alatt nemcsak az energiaigények csökkentését és az energiaellátás hatékonyságának növelését kell érteni, hanem a fosszilis energiahordozók helyettesítését is mindenütt, ahol ez műszakilag kivitelezhető és gazdaságossági szempontból elfogadható. Ezt természetesen nem lehet megoldani egyik napról a másikra. Hosszú évtizedekig tartó bonyolult folyamat lesz. Ennek jelenleg abban a kezdeti stádiumában vagyunk, amelyben alternatív megoldásként a megújuló energiaforrások jönnek számításba. Ezek közé soroljuk a napenergia egyes formáit és a geotermikus energiát, ami a szó szoros értelmében nem megújuló, mert a napenergiához mérten a készlete eléggé jelentéktelen, de így is jóval meghaladja a fosszilis energiahordozók potenciálját.

A megújuló energiák versenyképessége a jelenlegi gazdasági környezetben aránylag gyenge. A felhasználásuknak viszont több vitathatatlan előnye van (a környezetterhelés csökkentése, a külkereskedelmi mérleg és az energiaellátás biztonságának és megbízhatóságának a javítása, valamint a hazai foglalkoztatottság növelése), amelyek a piaci körülmények között nem érvényesülnek elég hatékonyan. Ezért támogatásuk az állami, regionális és helyi energiapolitika által kétségtelenül indokolt. A támogatás mértékének és kedvezményezettjeinek kiválasztásánál nagyon körültekintően kell eljárni, hogy minél közelebb kerüljünk az EU ismert, teljesíthetetlennek tűnő, de ennek ellenére elfogadott 3 x 20%-os célkitűzéséhez a piaci viszonyok túlzott elferdítése nélkül.