Lapszámok

A fenti témában előadás hangzott el a debreceni XVIII. Épületgépészeti, Gépészeti és Építőipari Szakmai Napok keretében megrendezett konferencia Közel zéró energiaigényű épületek című szekciójában (beszámolónkat lásd lapunk e számában). Ez a cikk a konferencia kiadványában megjelent írás és a szekcióban elhangzott előadás alapján készült.

Az épületek energetikai követelményértékeinek 2011-ben szükséges szigorítása 2012-ben elmaradt, pedig az uniós törekvés a 31/2010 EU irányelvben kiterjedt a költséghatékony energiahatékonyság előmozdítására, és a nemzeti követelményértékek e szempont szerinti felülvizsgálatára, szigorítására is. A jelenlegi engedékeny épületenergetikai követelmények többletenergiafelhasználást, így komoly többletköltségeket okoznak az épületek használói és a nemzetgazdaság számára is – derül ki azokból a számításokból, amelyek során az Energiaklub a különböző épülettípusok és azok felújítási változatainak globális költségét vizsgálta meg energetikai és gazdasági szempontok szerint.

Az Európai Unió energiahatékonyságról szóló 2002/91/EK irányelve értelmében a tagországoknak meg kell határozniuk azokat az energiahatékonysági minimumkövetelményeket, amelyeket új épületek építésekor, illetve meglévő épületek jelentős felújításakor az épületben el kell érni. A hazánkban jelenleg érvényben lévő, 7/2006. számú TNM rendelet szerinti követelmények a környező országokkal összehasonlítva nem túl szigorúak, ráadásul csak új építésre és 1000 négyzetméternél nagyobb alapterületű épületek felújítása esetén kötelező a figyelembevétele.

A minimumkövetelmények meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, az EU annak vizsgálatát kérte a tagországoktól, hogy az érvényben lévő követelmények mennyire térnek el a tagországokban megállapított költségoptimális szint követelményeitől. A vizsgálat azt mutatja meg, hogy a jelenlegi követelményértékek és az optimális felújításkor alkalmazott értékek közötti különbség a 20 illetve a 30 éves élettartam alatt, a beruházási és a fenntartási költségek figyelembevételével milyen mértékű. Ebből következtetni lehet arra, hogy a követelményértékeket milyen szintre kell módosítani ahhoz, hogy az új illetve a felújított épületeket költséghatékonyan lehessen üzemeltetni. Az irányelv a költségoptimális szintek vizsgálatát makrogazdasági és pénzügyi (beruházói) szempontból is előírja, igaz a tagországok dönthetnek arról, melyik értékeket vegyék viszonyítási alapként.