Talajhő-hasznosító perifériák hővisszanyeréses szellőztető berendezéseknél
Még nem érkezett hozzászólás!
Kovács István
Talajhő-hasznosító perifériák hővisszanyeréses szellőztető berendezéseknél
Az új építésű lakóépületeknél az energiatakarékosság jegyében alkalmazott épületszerkezeti elemek – beleértve a nyílászárókat is – követelményszinten törekednek a légtömörségre. Az épület belsejében, a légtérben felhalmozódó párát, széndioxidot és más szerves és szervetlen szennyezőanyagot (építőanyagok és tisztítószerek gőzei, kipárolgásai) szellőztetéssel el kell távolítani, ezen felül a tartózkodók frisslevegő-igényét is biztosítani kell. Ha meg szeretnénk őrizni az épület jó energetikai mutatóit, szinte kötelezően egy hővisszanyerős szellőztető rendszer alkalmazásánál kötünk ki, hővisszanyerés nélküli szellőztetésnél a távozó levegővel nagyon sok az elvesző hőtartalom, még akkor is, ha igény szerinti vagy folyamatos vezérlésselminimalizáljuk az elszívóventilátorok üzemét.
A hővisszanyerős rendszerek központi berendezései a szellőztető gépek, amelyek ma már szinte kizárólag 80 – 90% feletti hőcseréléssel, takarékos EC-hajtású ventilátorokkal rendelkeznek. Ahol még további lehetőségek rejlenek, az a talajhő-hasznosítás. A hővisszanyerős szellőztető rendszerek perifériái közül kiemelkedik a talajhőhasznosító, amely nemcsak energetikailag hoz többletet, de új funkciót is ad a szellőztető berendezéseknek. A talajhővel ugyanis lehetőség van a nyáron befújt levegő aktív hűtésére – ha nem is olyan mértékben, mint egy klímaberendezés teszi, de nagyságrenddel nagyobb hatásfokkal. Alapvetően kétfélemód közül választhatunk: