Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2011

Dr. Zöld András

„Városenergetikus” szakmérnök képzés – miért, miről?

Dr. Zöld András

ny. egyetemi tanár

Az Európai Bizottság és Parlament 2010-ben elfogadta az Épületenergetikai Irányelvek korszerűsített-szigorított változatát [1], a szakzsargon szerint az EPBD Recast-ot, amely a korábbi épületenergetikai irányelv helyébe lépett. Ez 2018-ra az állami és önkormányzati intézmények által elfoglalt új épületekre és 2020-ra valamennyi új épületre „közel nulla energiaigény” szint elérését teszi kötelezővé. Ennek értelmezéséről és a „közel” mértékéről uniós szinten még legalább egy évig egyeztetés folyik, mindenesetre ezt az ambiciózus célt kell figyelembe venni addig is, amíg a „közel nulla energiaigény” kifejezésből a „közel” mértéke meghatározásra kerül, többek között mérlegelve a tagországok által 2012 júniusáig elvégzendő költségoptimalizációs számítások eredményeit (e számításokat adott, de máig nem teljesen tisztázott módszer alapján kell elvégezni). A „közel” mértékét primer energiában, kWh/m2a mértékegységben kell kifejezni.

Az Európai Bizottság értelmezése szerint a követelmény az üzemeltetési energiaigényre és csak arra vonatkozik.

Természetesen felvethető, hogy a fenntarthatóság szempontjából megbízhatóbb eredményekre lehetne jutni teljes életciklus elemzéssel, azaz figyelembe véve a létesítés, karbantartás és bontás energiaigényének egy évre eső hányadát, de a jelenlegi cikkben a Bizottság „hivatalos” értelmezésénél maradunk.

A hivatalos értelmezést szó szerint véve egy könnyebben megoldható, inkább csak egy fogalmazási problémának tekinthető pontot és egy elvi kérdést felvető pontot találunk. Az EPBD recast szerint ugyanis olyan épületekről van szó, amelyek

  • energetikai minősége magas;
  • energiaigénye közel nulla vagy nagyon alacsony;
  • ennek az energiaigénynek javát az épületen vagy annak közelében megújuló forrásokból termelt energiával fedezzük. (Az eredetiben „on-site or nearby”.)

Az első pont magától értetődő. A második megfogalmazása annyiban sánta, hogy noha a transzmissziós és a szellőzési veszteségek értékét lehet a nullához közelíteni – ez „csak” hőszigetelés, high-tech üvegezés és hővisszanyerők kérdése – a használati melegvízellátás és a világítás nettó energiaigénye aligha lehet közel nulla (a leendő követelményt vizsgálva lakóépületek esetében is figyelembe kell majd vennünk a világítás energiaigényét). De ezen a fogalmazási bakin túltehetjük magunkat.

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!