Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2013

Dr. Kalmár Ferenc PhD

Bőrérzékelés

Dr. Kalmár Ferenc PhD

f. tanár, tanszékvezető
Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszék

Az épületek üzemeltetése során az energia-megtakarítás elsőrendű cél. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az épületekben tartózkodó emberek számára, a végzett tevékenység mellett, megfelelő mikrokörnyezeti feltételeket kell biztosítani annak érdekében, hogy kellemes hőérzet alakuljon ki. Számos kutatás bizonyította azt a tényt, hogy a munka hatékonysága magasabb kellemes hőérzet mellett. Ebben a cikkben röviden bemutatjuk a termoreceptorok működését, amelyek fontos szerepet játszanak a hőérzet kialakulásában.

A bőrben hő-, fájdalom-, tapintás- és nyomásérzékelő idegvégződések vannak. A tapintás- és nyomásérzékelő receptorok közül előbbiek a bőrfelszín közelében helyezkednek el, kisebb méretűek, és gyenge mechanikai ingerre reagálnak; utóbbiak nagyobbak, mélyebben találhatók, és erősebb inger hozza őket működésbe. A hőérzékelő receptorok hideg- és melegreceptorokra oszlanak.

A receptorok ektodermális eredetű, módosult idegsejtek. A receptorok felfogják a külső és belső ingereket. Ezek az ingerek (hő, fény, mechanikai) valamilyen energiát tartalmaznak, amelyet a receptor bioelektromos jelenséggé alakít át. Az ingernek elég erősnek kell lennie, hogy a receptor nyugalmi feszültségét átalakítsa működési feszültséggé. Ezt vagy egy nagy inger teszi, vagy sok kicsi egymás után. Ha a receptor érzékeli az ingert, akkor az inger elérte az ingerküszöböt.

A thermoreceptorok nem közvetlenül a környezet hőmérsékletét érzékelik, hanem a bőrhőmérsékletet:

  • hidegreceptorok – az optimális érzékenység 28 °C (13 – 30 °C között érzékenyek);
  • melegreceptorok – az optimális érzékenység 38 °C (35 – 48 °C között érzékenyek).
A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!