Lapszámok

Benyomásom az interjú során a teljes emberrel találkozás öröme volt. Tapasztalata, meglátása, javaslatai sokunk véleményét fejezik ki és erősítik. Valóban meg kell találnunk a tervezési munka szakmai színvonalának emeléséhez nélkülözhetetlen összefogás módját, és beszélni is róla, hogy követhessük.
 

Ennél is fontosabb, hogy a legjobbra törekvésben senki ne engedjen a könnyebb megoldások adta csábításnak, mindig a másik legjobb kiszolgálása legyen a legfontosabb. Jó ezt megtapasztaltatni, megértetni a partnerünkkel, így talán könnyebben kifizeti az utolsó számlát.
 

Köszönöm az interjút, különösen azért, mert hitet meríthetünk belőle.                 Rébay Lajos

Magyar Épületgépészet: Mondj néhány számodra fontosat magadról!

Halmai István: Családomban egyedül az apai nagyapám volt az, aki műszaki területen tevékenykedett. Ő azonban egy igazi sokoldalú mesterember volt, aki kovácsmesterként – önerőből – korának gépészeti területein is nagy jártasságot és megbecsülést szerzett. Gőzgépeket, később traktorokat, áramtermelő telepet, cséplőgépeket, malomipari berendezéseket üzemeltetett és javított.

Kis gyermekként vonzott a belőle áradó hozzáértés, nyugalom, az idő tényezőt nem kímélő precizitás. Szerettem vele lenni, neki segédkezni. Innen eredeztetem saját műszaki érdeklődésemet és munkáimban a körülményekhez leginkább igazodó, ún. „ésszerű” megoldás keresésének igényét.

Családomat egyébként a pedagógusi hivatás jellemzi, ezen belül is a művészeti (zene, képzőművészet) területek.

Édesapámat kántor-tanítóként egész életében a népművelői dolgok foglalkoztatták. Iskolai és felnőtt kórusai, tánccsoportjai, színjátszó körei voltak. Körülötte mindig pezsgett az élet. Benne az elkötelezettség, az odaadás és az aktivitás ragadott meg igazán. Feleségem énektanár, nemzetközi szinten is igen eredményes karvezető. Megható, amennyire élő a kapcsolata volt tanítványaival nyugdíjasként is. Ebben a közösen megélt korábbi és mai teljesítmények, zenei élmények alapvető szerepet játszanak. Nem véletlen, hogy mellette az én életemnek is egyik legfontosabb örömforrásává a zene vált.

A másik meghatározó örömforrás számomra mindig is a mozgás, a sport volt. Diákkoromban versenyszinten atletizáltam. Ma már nyugdíjasként egy kellemes, baráti körben a tenisz, emellett a kerti munka elégíti ki egyelőre még csillapítatlan mozgásvágyamat.

MÉ: Miért, hogyan lettél épületgépész?

HI: Eredeti végzettségem szerint vegyipari gépészmérnök vagyok. Miskolcon születtem, itt érettségiztem, itt szereztem első diplomámat 1967-ben, és azóta is itt élek. Az utóbbi idők sok tekintetben nem kedvező változásai ellenére szeretem ezt a sokszínű, érdekes várost. Már egyetemista koromban is a tervezési feladatok vonzottak elsősorban, így a tanulmányok befejezése után a VEGYTERV Miskolci Fiókintézetében helyezkedtem el. Nagyon nagy ambícióval kezdtem a munkát, a tervezői státuszt egy éven belül sikerült elérnem. Ezen a munkahelyemen is kaptam épületgépész szakterülethez tartozó feladatokat ipari létesítményekhez kapcsolódóan.

A pályamódosításra nem szakmai, hanem elsősorban egy kedvezőbb jövedelmi lehetőség miatt került sor, három évvel az egyetem elvégzése után. Az ÉSZAKTERV – Miskolcon működött – regionális építőipari tervező vállalathoz kerültem. A mindenkori tervezői feladatok mentén önképzéssel, a nagyvállalaton belüli rend alapján működött kötelező szakmai konzultációkkal és az akkor még igen szervezetten folyó szakterületi továbbképzéseken való részvételekkel bővítgettem épületgépészeti ismereteimet. A vegyipari gépész alapképzettség ehhez jó alapot szolgáltatott.

Az ÉSZAKTERV-ben 19 évet töltöttem el épületgépész tervezői, vezető tervezői, osztályvezető főmérnöki beosztásokban. Az épületgépészet valamennyi szakterületén tartalmában és volumenében egyaránt szép és jelentős feladataim voltak: lakó- és középületek, oktatási, kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó, sport, egészségügyi, ipari létesítmények, zömmel Miskolcon, B.A.Z. megyében, de az ország más részein is.

Magyarországon az 1970-es években jelent meg érdemi volumenben a klímatechnikai tervezéssel kapcsolatos igény. Ez a terület újdonsága miatt is felkeltette érdeklődésemet és 1979-ben klímatechnikai szakmérnöki oklevelet szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ezen a szakterületen én voltam az első, sokáig egyetlen képesítéssel rendelkező szakági tervező az északkeleti régióban.

A rendszerváltás előtt megjelent új Társasági Törvényre alapozottan 1989-ben – INTERPLAN néven – egy szakmailag komplex kft. alakult, elsődlegesen a tervezett miskolctapolcai idegenforgalmai beruházásokkal kapcsolatos tervezési feladatokra. Több volt kollégámmal együtt itt folytattuk a tervezői munkát. A rendszerváltással kapcsolatos események miatt az eredeti tervek ugyan zátonyra futottak, de a kft. 1997-ig még működött, sőt hasonlóan jelentős tervezési feladatok között erre az időre estek a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukció és bővítés tervezési, művezetési munkái is, melyeket legjelentősebb tervezői feladataim között tartok számon.

Az 1990-es évek derekán bekövetkezett gazdasági visszaesés az INTERPLAN Kft-t is olyan érzékenyen érintette, hogy a kft. végelszámolása mellett kellett dönteni. A komplex tervező vállalkozásból kisebb önálló szakági cégek alakultak, így 1997-től én is saját tervező irodámban, a Halmai Mérnöki Iroda Kft-ben folytattam a tervezést.

Szerencsére a nehéz évek után, az ezredforduló környékén bekövetkezett relatív fellendülés időszakában itt is szép feladatok adódtak. Ezek között hegyaljai borfeldolgozók, kórházi rekonstrukciók, a Miskolci Művészetek Háza, a Miskolctapolcai Barlangfürdő rekonstrukció és bővítés, a Szerencsi Szecessziós Fürdőépület rekonstrukció és bővítés mindenképpen említésre méltóak. Sajnos ez az időszak az ismert módon nagyon rövid volt. Közben kollégáimmal együtt a nyugdíjas korhatár közvetlen közelébe kerültünk, illetve én magam meg is haladtam azt. A bekövetkezett újabb, még súlyosabb recesszió, nem utolsó sorban a tervezői piacon is megjelenő, részemről nehezen tolerálható jelenségek eldöntötték a kérdést: irodámat 2010-ben bezártam. Ma már csak igazságügyi és egyéb alkalmi szakértői tevékenységet folytatok, illetve szakértőként részt vettem a KEOP-os pályázatok szakmai elbírálásában.

További részletek lapunk 2015/4-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).