Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2018

Prof. emeritus Dr. Barótfi István

Épületgépészeti laboratóriumi fejlesztés a SZIE-n

Prof. emeritus Dr. Barótfi István

egyetemi tanár
Szent István Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészet, Létesítmény- és Környezettechnika Tanszék, Gödöllő

A mérnökképzés szerves része a laboratórium. Az alaptárgyak elméleti és kísérletes előtanulmányaira épülő ismeretek képezik a mérnöki tudás alapját, melyben az egyik fő kérdés az alkalmazás módja és lehetősége, az alkalmazhatóság, és ezt készség szinten kell elsajátítani. Ennek formái a különböző gyakorlatok, laboratóriumi foglalkozások és a hallgató tanulmányai során teljesített üzemi gyakorlatok. A különböző mérnöki szakterületeken ezeknek az arányát és helyét a képzési struktúrában a képzési és kimeneti követelmények (KKK) egyértelműen rögzítik, de a gyakorlatok, laboratóriumi foglalkozások mindennapi megvalósítása döntően az oktatási intézmény tehetősségén, anyagi lehetőségein, de nem utolsó sorban az oktatók ilyen irányú elkötelezettségén múlik. Nincs másként ez az épületgépészmérnök-képzés területén sem.

Hazánkban az épületgépészmérnök-képzés, bár az egyetemek gépészmérnöki vagy műszaki karain szak, vagy szakirány keretében történik, de az oktatás inkább építészmérnöki szemléletű. Ez alatt azt kell érteni, hogy az épületgépészet az épület funkcionális követelményeire létrehozott, megtervezett gépészeti rendszer és kevésbé foglalkozik a rendszer elemeinek gépészeti ismereteivel. Az épületgépészet alatt tehát funkcionális rendszertervezést értünk. Az ilyen épületgépész tudásban döntően nem a gépészmérnöki ismeretek a meghatározóak, a rendszerek elemeit (csap, hőcserélő, kazán stb.) nem gépelemként, hanem funkcionális elemként kezeli.

Az épületgépészeti oktatásban – éppen az előző bekezdésben leírtak miatt is – a gyakorlati képzés némileg sajátos módon tud megvalósulni. A sajátosság abból fakad, hogy az alapokat jelentő hő- és áramlástan kísérletezhető ismeretanyagától eltérően az ezekre épülő rendszerekre többnyire csak leegyszerűsítve, részletkérdésekre fókuszáló gyakorlat szervezhető. Jó lenne, ha valóságos rendszereken lehetne gyakorlatokat végezni, de erre már a méretek miatt is korlátozottan áll rendelkezésre lehetőség, és így leginkább csak modellezés vagy részegységek vizsgálata jelentheti a gyakorlat tárgyát. A gyakorlatok, a laboratóriumi foglalkozások tartalmának és tárgyi eszközeinek kialakítása az intézmény lehetőségein kívül alapvetően az épületgépész képzés szemléleti megközelítésén múlik.

 

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/1-2-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!