Lapszámok

Szlovákia (hivatalos hosszabb megnevezése Szlovák Köztársaság) Magyarország északi szomszédja a Kárpát-medencében. Területe 49 036 km², lakóinak száma 5,43 millió. A mai szlovák állam 1993. január 1-én jött létre Csehszlovákia két részre osztásával. 

Szlovákia gazdasági fejlődését a történelmi változások erősen befolyásolták: Csehszlovákia tagállamaként a korábban jellemző mezőgazdasági termelés mellett a preferált keleti kapcsolatokra épülő nehézipar jelentősen fejlődött. A rendszerváltást követően ezek a magas energia- és nyersanyagigényű ágazatok visszaestek, a tőkebeáramlást segítő gazdasági szabályozás bevezetése után azonban a meglevő iparitermelési kultúra kedvező alapot nyújtott főleg a járműgyártó vállalatok megtelepedéséhez. Ma a világon Szlovákiában a legmagasabb az egy főre jutó újonnan legyártott autók száma (171 autó/1000 fő). Az ipari termelés két központ köré csoportosul, ezek a főváros, Pozsony¹ (Bratislava) és a keleti országrészben található Kassa (Košice). Az autógyártás mellett kiemelkedik még a gépipar, vegyipar és a faipar.

A déli, síkvidéki régiók kedvező természeti-földrajzi adottságai ellenére – az ország 39,5%-a mezőgazdasági terület – a mezőgazdasági termelés súlya mára lecsökkent, az aktív lakosságnak mindössze a 4,9%-a dolgozik ebben az ágazatban. A korábbi hagyományokra épülve a mezőgazdasághoz kapcsolható felsőfokú képzés azonban ma is számottevő, bár csökkenő tendenciát mutat.

A szlovákiai oktatási rendszer

Szlovákiában a gyerekek 6 éves korukban válnak iskolakötelessé, de az iskolába lépés – hasonlóan a magyarországi viszonyokhoz – rugalmasan, 6-7 éves korban történik. A tankötelezettség időtartama 10 év, ezt a diákok az alap- és középiskolákban teljesíthetik. A szlovákiai oktatási rendszerben megjelennek az állami/nyilvános, egyházi és magán oktatási intézmények az alap-, közép- és a felsőoktatás területén is. Mind a háromféle működtetésű iskolatípust az állami tanfelügyelet szigorúan ellenőrzi, és az állami tantervtől történő eltérést az állami/nyilvános és a magán iskolákban a normatív támogatás csökkentésével szankcionálja.

A felsőoktatásban a magánintézmények megjelenését az 1990-ben megjelent új felsőoktatási törvény tette lehetővé. Akkor 13 főiskola/egyetem működött Szlovákiában, mára a számuk: 20 nyilvános, 13 magán és 3 állami oktatási intézmény. Az utóbbi három katonai, rendvédelmi, illetve egészségügyi képzési területen végzi a tevékenységét. Fentieken kívül található még Szlovákiában öt külföldi felsőoktatási intézmény, ezek közül négynek a központja Csehországban, egynek Németországban található. A 13 magánműködtetésű felsőoktatási intézmény közül egy sem tartozik a műszaki képzési területhez.

A felsőoktatásba bejutás alapja a középiskolai érettségi, emellett egyes oktatási intézmények további elvárásokhoz is kötik a felvételt, de ilyen feltételeket nem minden felsőoktatási intézmény támaszt. Általánosságban a középiskolákban elért eredményekről beadott bizonyítványok, versenyeredmények, oklevelek pontozása alapján egy sorrendet állapítanak meg egy adott intézménybe jelentkező diákok között, és az intézmény által meghatározott ponthatár fölött értékelt jelentkezők nyernek felvételt.

A felsőoktatási intézménynek joga van nyilatkozatot kérni a jelentkezőktől arra vonatkozóan, hogy beiratkozik-e az adott intézmény oktatására az aktuális tanévben. A jelentkező köteles ezt az információt az akadémiai év kezdetéig megküldeni az oktatási intézménynek. Amennyiben nem nyilatkozik, úgy elveszti a jogát az adott intézményben a képzésben való részvételre, és az intézmény „várólistáján” a következő, addig felvételt nem nyert diák tanulhat.

2013-ban a frissen érettségizettek 60%-a tanult tovább a szlovákiai felsőoktatásban, és ez az arány csökken, emelkedik az egyetemi/főiskolai tanulmányok végzéséért külföldre járó diákok aránya. Az elsődleges célpont Csehország. Míg 2003-ban az összes szlovákiai hallgató 3,5%-a tanult Csehországban, 2013-ban már a 6,4%-uk. Emellett a szlovákiai felsőoktatás hallgatószám-kapacitása 33%-ban kihasználatlan. 2013-ban a felkínált képzési helyek száma meghaladta a felsőoktatásba jelentkezők létszámát.

A teljes lakosságon belül a felsőoktatásban tanulók aránya közel azonos Szlovákiában (3,93%) és Magyarországon (3,85%). A hallgatók megoszlása az egyes képzési területeken azonban jelentős eltérést mutat (1. táblázat), például a műszaki tudományok területén 80%-kal magasabb a hallgatók részaránya Szlovákiában, mint Magyarországon. 

1. táblázat. A felsőoktatásban tanulók megoszlása az egyes képzési területek között Szlovákiában és Magyarországon

A műszaki felsőoktatásban tanulók között a lányok aránya Szlovákiában 2014-ben 29,1% volt. Összehasonlításképpen a Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karán a hallgatónők aránya 17,75%. 

2014-ben Szlovákiában a hallgatók 27%-a tanult levelező formában. A levelező képzés időtartama hosszabb a nappalisnál, általában négy év azokon a szakokon, ahol a nappali képzés három éves. 2013 szeptemberétől csökkent a levelező tagozaton is elvégezhető képzések száma.

A szlovákiai műszaki felsőoktatás

Szlovákiában hét egyetemen folyik műszaki irányultságú képzés: Pozsonyban, Kassán, Zólyomban (Zvolen), Zsolnán (Žilina), Nyitrán (Nitra), Trencsénben (Trenčín), Eperjesen (Prešov), utóbbi a kassai egyetem kihelyezett kara. Közülük a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem a második legnépesebb az összes szlovákiai egyetem sorában, a Kassai Műszaki Egyetem pedig a második legtöbb hallgatóval rendelkező műszaki egyetem.

A műszaki felsőoktatás Szlovákiában is a bolognai rendszer szerint szerveződik, de a képzések elnevezése, a végzettség után használatos címek kis mértékben eltérnek a magyarországitól. A BSc fokozatot műszaki területen a felsőfokú képzés 1. fokozatának nevezik, az MSc-t a 2., a doktori képzést pedig a 3. fokozatnak. Itt érdemes megemlíteni, hogy Pozsonyban önálló épületgépészeti doktori iskola is működik. A könnyebb követhetőség érdekében a továbbiakban a Magyarországon megszokott elnevezéseket használom (BSc, MSc, doktori/PhD képzés).

A műszaki felsőoktatást sikeresen abszolváló hallgatók által megszerezhető titulusok kismértékben szintén eltérnek a magyarországitól: az 1., BSc fokozat elvégzése után „bakalár”, a 2., MSc fokozat teljesítése után mérnök – Ing. titulust szereznek a műszaki területen végzettek. Egyéb képzési területen a felsőoktatás második fokozatával szerezhető „kisdoktori” titulus utal a tudományágra is, például jogi – JuDr, pedagógiai – PaeDr, teológiai – ThDr stb. Az orvosi szakterületeket itt külön is jelzik a címben: MUDr – általános orvosi, MDDr – fogorvosi stb. A 3. fokozat, a doktori képzés után tüntethető fel általánosan a névben a PhD, illetve művészeti ágakban az ArtD titulusjelzés.

¹ A Magyarországgal részben közös történelemi múlt okán, a jobb követhetőség érdekében a helységneveket magyarul is megadom.

További részletek lapunk 2015/9-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).