Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2015

2015 7-8. szám

Hozzászólások

Vízkezelési kérdések az épületgépészet szemszögéből – II. rész. Középületek kazánvíz előkészítése

Még nem érkezett hozzászólás!

részletek »

Gerencsérné dr. Berta Renáta - dr. Rácz Gábor - Dr. Galambos Ildikó PhD

Vízkezelési kérdések az épületgépészet szemszögéből – II. rész. Középületek kazánvíz előkészítése

Gerencsérné dr. Berta Renáta


Soós Ernő Víztechnológiai Kutató- és Fejlesztőközpont

dr. Rácz Gábor


Soós Ernő Víztechnológiai Kutató- és Fejlesztőközpont

Dr. Galambos Ildikó PhD

kutatásvezető
Soós Ernő Víztechnológiai Kutató- és Fejlesztőközpont

1. Bevezetés

Az épületgépészetben szükséges vízkezelési feladatokról és azok megoldásáról számos cikk jelent meg e folyóirat hasábjain is. Jelen cikk ezeket kiegészítve, elsősorban a kazántápvíz előkezelő módszerek eljárására, és azok hatékonyságára fókuszál, így a következőkben bemutatjuk és összehasonlítjuk azokat az eljárásokat, berendezéseket, amelyekkel a közintézményekben, társasházakban jelentkező fűtőköri vízelőkészítő/vízkezelő feladatok megoldhatók. (A cikk első, a háztartási vízkezeléssel foglalkozó részét ld. a 2015/3. számban.)

2. Nagyobb épületek (közintézmények, társasházak) fűtőköri vízkezelő rendszerei

A különböző közintézmények, sportlétesítmények, társasházak, hotelek fűtőrendszereinek gazdaságos és problémamentes üzemeltetése a kazántápvizek minőségének, és az ahhoz megfelelően kialakított fűtőköri vízelőkészítésnek a függvénye. A táp- és kazánvíz minőségi követelményeire szigorú szabályozás vonatkozik a természetes átfolyású – vízcsöves – kazánok (MSZ EN 12952-12:2003), valamint a nagy vízterű kazánok (MSZ EN 12953-10:2004) esetében is.

 

2.1. Nyersvíz előkezelés és lágyítás
A rendelkezésre álló vízforrás általában ivóvíz minőségű hálózati víz, de előfordul, hogy felszíni vagy felszín alatti víz látja el a kazánok tápvizének utánpótlását (101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet). Ehhez kapcsolódóan a vízelőkészítésre két alapvető probléma kiküszöbölése miatt van szükség: a csövek vízzel érintkező felületein lerakódás képződik és/vagy a kazán és csővezetékek anyagán korróziós folyamatok (kémiai, elektrokémiai vagy mikrobiológiai) indulnak el. 

• A felszíni vizek esetében a kolloidális és lebegőanyag eltávolítása elkerülhetetlen, az ezekhez szükséges legjellemzőbb eljárás a derítés vagy fizikai szűrés [2]. 

• Felszín alatti vizek esetében leggyakrabban a vas- és mangántartalom eltávolítására van szükség ahhoz, hogy a vízkezelés további lépései megvalósulhassanak. A vízben levő Fe3+ és Mn4+ ionok lerakódásokat okozhatnak, fokozhatják a korróziós hajlamot, a levegő oxigéntartalmával reakcióba lépve pedig mikrobiológiai telepképződést segítő fém-hidroxid lerakódások alakulnak ki. Eltávolításukra leggyakrabban katalitikus (MnO2 alapú) tölteteket alkalmaznak (pl. BIRM, MTM, FILOX, QF11, glaukonitos zöldhomok, illetve különböző zeolit ásványok). A töltet kiválasztásánál alapvető kérdés a víz vas-, mangán-, ammónia-tartalma, m-lúgossága és pH-értéke. Katalitikus tölteteknél nem alkalmazható a H2O2 és az O3, mint oxidatív ágens, mivel a töltetfelületről leoxidálja a katalitikus réteget [3].

• Problémát jelenthet a tápvíz oldott oxigén- és agresszív szén-dioxid tartalma. Ezek megtalálhatók az összes említett nyersvízben, de a szén-dioxid a felszín alatti vizekben jellemzőbb [4]. A kazánberendezésekben általában gáztalanítós tápvíz-előmelegítő van, amely eltávolítja az oxigén nagy részét. A termikus gáztalanítás mellett ismeretes még a kémiai gáztalanítás is, azaz az oxigén megkötés, amelyet vegyszeradagolással segítenek elő. Gyakran alkalmazzák a nátrium-szulfitot, aminek előnye, hogy gyorsan reagál az oxigénnel, az ára kedvező és könnyen beszerezhető. Hátránya, hogy növeli az összes sótartalmat (TDS) és nagyobb nyomáson elbomlik [3].

• Kazánüzemi szempontból a legnagyobb problémát a lerakódásra hajlamos karbonátkeménységet okozó oldott sók jelentik. Egyes esetekben azonban szükségessé válhat a teljes sótartalom eltávolítása is, például kis vízterű, nagy kondenzátum veszteségű kazánüzemek esetében.

 

A póttápvíz kezelése történhet ioncserés úton, lágyítással, részleges, illetve a teljes sómentesítéssel, vagy membránszűréssel, azaz fordított ozmózissal (RO). Az ioncserés vízlágyítás során a Ca2+ és Mg2+ ionok Na+ ionra cserélődnek és a lágyított víz keménysége nulla közeli értékre csökken (< 0,1 nk°), a pH értéke és az elektromos vezetőképessége eközben jelentősen nem változik.

 

További részletek lapunk 2015/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!